luni, 8 martie 2010

Rakjunk rendet az életünkbe :)

Folyamatos jelenség a fáradtság, a kedvtelenség, a szétszórtság, a feledékenység...és még sorolhatnám.

Egy kimerítő hét után, mindenki lazításra vágyik, de fejetetejére állított lakás nem igazán tud nyugalmat adni az ember lelkének. Sokszor előfordult már, hogy elkapott a hányinger és erőtlenség amikor belegondoltam, hogy hulla fáradtan neki kell kezdjek takarítani, mert mi lesz ha jön hozzám valaki és meglátja a fergeteges rumlit....és ez így ment éveken keresztül és még sok ismerősöm körében is látom ugyan ezt a jelenséget.

Minek csinálunk olyan dolgokat amik még jobban lefárasztnak, és csak bosszankodunk miatta?!


Megoldási lehetőségek! 1. felveszek egy bejárónőt. 2. nem megyek haza. 3. nem rakok rendet. 4. nem fogadok otthon vendéget. Sokan alkalmazzák ezeket a stratégiákat, melyek pillanatnyi megoldások és akár évekig is működhetnek.


Az én megoldásom végül egy teljesen más dolog lett... egy meditációs kurzus folyamán arról tanultam, hogy hogyan tudok rendet rakni az életembe, a lelkembe, a gondolataimba stb. A passzív elmélkedés jó stratégia, de sok embernek nem működik, mert belealszik a meditálásba, nincsen türelme gyakorolni, vagy csak egyszerűen nincsen egy megfelelő hely erre a célra. Az ilyen embereknek van egy jó ajánlatom!

A rendrakást mindig a környezetünkbe kell kezdjük, és szép lassan kintről befele haladva megtaláljuk az alagút végét.

Egy fárasztó hét után fogjuk magunkat, és lássunk neki a nagy munkának, fogjuk a porszívót, felmosót, és minden kütyüt amivel rendet tudunk varázsolni magunk körül.

Rakjunk valami dögös rock zenét ami megadja az alap ritmust és hangulatot, segít tombolni, és feltöltődni is. A porszívó zaja elnyomja rekedt hangunkat, és kedvünk szerint kiüvölthetjük a lelkünket, ami kevés agresszivitásba is átmegy olykor, de senki se hallhatja. Ugyanakkor a felgyülemlett stresszt kiadhatjuk magunkból anélkül, hogy megbántsunk vele valakit.

Miután kitomboltuk magunkat, elrakjuk a porszívót, kissé lehúzzuk a zenét, és máris jöhet a gyöngéd portörlés, vagy felmosás, mely bőven nyújt időt arra, hogy végig gondoljuk az elmúlt heti történéseket. Hadjuk szálingózni a gondolatokat érzéseket, és józan ésszel raktározzuk el őket. Minden információ tartalmaz valamilyen tanulságot, és ha elidőzünk felettük rájöhetünk arra, hogy nem is történt olyan sok rossz velünk a héten, csak mi közelítettük meg tévesen.

A portörlés végére a gondolatokkal is tisztába vagyunk, felfrissült az emlékezetünk és máris frusztráció mentesen tervezhetjük az esti kiruccanást, amit mindenki megérdemel egy kiadós hét után.

Ha lerendeztük gondolatainkat, a lakás is tiszta, nyugodt lélekkel indulhatunk neki a világnak, és a körülöttünk lévők érezni fogják a lazaságunkat, mely egy felszabadult könnyed beszélgetéshez, kikapcsolódáshoz tud vezetni.

A vasárnapi ébredés könnyed és friss lesz, a tükörbe nézve egy boldog és kiegyensúlyozott, megelégedett embert fogunk látni, aki örömmel indul neki a következő kihívásnak.

Tudom, hogy első alkalomra nem fog éppen ilyen könnyen menni, de saját magáért az ember folyamatosan meg kell tegye ezeket a dolgokat, és boldogabb lesz mint valaha.

Ugyanakkor, a saját magunk cselekedeteinek és reakcióinak az újra elemzése, hozzásegít saját magunk megismeréséhez.

marți, 2 martie 2010

............mmmmmm....

Most nem jön az ihlet, éppen ezért egy régebb megjelent cikkemet fogom közölni, ami kezdetnek nem is olyan rossz.... :)


Ember ne mérgelődj...

Ne kerüld a konfliktusokat. Fejlesztik a személyiségedet, és erősebbé teszik a párkapcsolatodat. Nem érdemes cipelni a méregzsákot, időnként jobb, ha kiüríted, mielőtt kiszakad.

Egy párkapcsolatban elkerülhetetlenek a konfliktusok és nézeteltérések. Gyakran megijedünk a vitáktól, veszekedésektől, pedig ezek a kapcsolat természetes velejárói. A viták hozzásegítenek az önismerethez, az új helyzetek gyors felismeréséhez, és főként a probléma-megoldási készségeinket fejlesztik. Fontos, hogy ki- és megbeszéljük a problémákat, tudomására hozzuk párunknak, hogy mi bánt, mi a gond, és megkérdezzük, mit tehetünk mi azért, hogy ez megoldódjon.


A konfliktus okai

A hosszas elfojtott indulatok, eltemetett sérelmek akár meg is betegíthetnek. A mindennapi kis zsörtölődések nem jönnek mindig elő, de senki sem felejti el őket, és egy óvatlan pillanatban, egy kirobbanó vita esetén, mindent amit eddig a méregzsákunkba gyűjtöttünk, a párunkra fogjuk zúdítani, és ő csak érthetetlenül fog velünk szemben állni, hogy miért is borultunk ki ennyire egy kis semmiségért.

Tudnunk kell azt, hogy a konfliktusok természetesek, hiszen soha nem fog két ember annyira találni, hogy mindenben egyetértésre jussanak. Azonban a másik fél nézeteinek megismerésével gazdagíthatjuk látókörünket, és ezáltal megerősíthetjük a kapcsolatunkat.

A tartós párkapcsolati konfliktusnak több oka lehet: az eltérő érdekek (a férfi új kocsit szeretne, a nő inkább megspórolná a pénzt). Sajnos ezek a konfliktusok olyan játszmákat eredményezhetnek, a melyeknek két vesztese van, győztese nincs, és amelyre az egymás mellett való elbeszélés, az indulatok, a sérelmek felemlegetése a jellemző, a megértés és egymásra való figyelés, teljesen elmarad.

Gyakran fordul elő, hogy a veszekedések nagy csenddel végződnek, duzzognak a felek, elfordulnak egymástól, és akár napokig is szótlanul elmennek egymás mellett, ilyenkor sajnos a kommunikáció, az egymásra figyelés, a probléma közös megoldása teljesen eltűnik, és szőnyeg alá kerül ez is, mint az elmúlt idők vitái.


Kérj segítséget

Valódi változást kapcsolatainkban csak megértéssel és odafigyeléssel érhetünk el, kölcsönös odafigyeléssel, megértő kommunikációba lehet kezdeni ami minden megoldás kulcsa lehet, még akkor is ha ez feszültséggel jár.

A problémák megoldásában segíthet a külön eltöltött idő, lehetőséget kaphatunk arra, hogy mérlegeljük mi is fontos nekünk ebből a vitából és mi nem.

Ilyenkor enyhülnek az indulataink, és lehetőség adódik az újrakezdésre, de figyelni kell arra is, hogy azon kapcsolatok ahol az érzések már kihűltek, nagyon nehéz újrakezdeni, nincsen igazi megbocsátás, csak a régi sérelmek kerülnek újra meg újra előtérbe. Ha valamelyik fél nem képes túllépni a vádaskodásokon, akkor egy harmadik személy bevonása az ajánlott, egy kívülálló mediátor, pszichológus, tanácsadó vagy lelkész, aki kívülálló szemmel rámutathat a tényleges problémákra, segít felismerni a problémás területeket, és tanácsot is adhat, vagy irányt mutathat a megoldás felé.


Nem jelent vereséget a bocsánatkérés

Annak érdekében, hogy az érzelmek ne merüljenek ki, fontos, hogy már az első problémánkat vagy nem tetszésünket közöljük társunkkal, ne hallgassunk el mindent abban reménykedve, hogy ez többé úgysem fordul majd elő.

Egy jól működő, kapcsolat kulcsa a kommunikáció, ha mindig megtudjuk beszélni a gondjainkat, és segítséget, megértést kapunk a társunktól, nőni fog az egymásba vetett bizalmunk, elszántságunk. Fontos, hogy ne féljünk kiállni akaratunk mellett, egyenértékű partnerekké kell válni, közös célokat kitűzni, és egyforma erővel harcolni érte.

Fontos a megbocsátás és a bocsánatkérés is, társunk csak ezáltal érzi igazán, hogy komolyan gondoltuk a dolgot, készen állunk a megoldásra és nem ragaszkodunk görcsösen az öncélú megoldásokhoz. Be kell látnunk, hogy mi is hibázhatunk, és a másik is, a bocsánat kérés nem azt jelenti, hogy valamelyik fél győztesen vagy vesztesen kerül ki a vitából.